Varnus az orgonánál.

Most értünk haza Varnus Xavér koncertjéről. A szegedi Zsinagógában rendezték meg. Mi másfél órával a kezdés előtt már sorban álltunk, hogy olyan helyről hallgathassuk a műsort, ahonnan jól láthatók a részletek is. Mindig szerettünk az első sorban ülni. Bár ez a pozíció bizonyos veszélyeket is magában hordoz, lásd, Richter Cirkusz, Folco bohóc engem szúrt ki szereplőnek a számához vagy Cotton Club Singers koncerten pont velünk csinált interjút valami médiás riporter. Szerencsére itt semmi ilyesmi nem történt. Viszont jól láthattuk azokat az apró malőröket, amelyektől él az előadás. Gondolok itt arra, mikor Xavér orgonálás közben lapozta a kottát és a spirálfüzet gonoszul visszahajlott néhány ütem után vagy ahogy a cintányéros arcán megjelent a koncentráció. Zita hosszan kuncogott a tányéros zenész mimikáján. Jean Michel Jarre is hozzájárult a koncert sikeréhez két darabbal. Melyek különösen nagy hatással voltak rám, merthogy tinikoromban a szegedi zenélő szökőkút körül igen sokszor hallgattam a neves francia muzsikáját. A koncert, régóta esedékes kulturális feltöltődésünket hozta. Partnerem nem vállalta a fotóhoz az arcát, így maradt a keze.