2007. november 9., péntek

Lassan öregszem, délutánonként már olvasgatok a babfotelemben. Már, ha van benne hely. Inkább olvasó mint babfotel ez. Zita is nagyon szeret benne elmélyülni. Az ő könyveiből szoktam kölcsönvenni. Közös ízlésünk okán, soha nem csalódtam még. Legutóbb Karácsonyi Benő, A megnyugvás ösvényein című könyvecske került a kezem közé. Mohón faltam a betűket, fantáziám rögtön a helyszínre repített és a cselekmény külső megfigyelőjeként éltem együtt, Pipánszki Pipánnal meg a Nagy Adófőnökkel. A bohém szobrász nagy hatással volt rám, tetszett fanyar, csípős humora és optimista élet szemlélete. Végezetül pedig a Transporter gyűjtemény.

Nincsenek megjegyzések: