Ez egy radír a múlt századból. Apukám kereste elő kérésemre a kincses fiókjából. Holnap elküldöm egy radírt gyűjtő kislánynak.
Reggel a rúzsai vásárban ezt a távcsövet vettem. Imádom a távcsöveket. Ma is nézhettem volna vele a konyhaablakból, amint a madáretetőn lakmározó mezei verebek közé csapott valami sólyomféle madár. Zsákmányt nem szerzett, mert a verebeknek sikerült gyorsan a közeli orgonabokor sűrűjébe húzódni. Felült a bokor melletti fára, majd egy hirtelen lendülettel újra a verébóvóhely felé kanyarodott, néhány kismadár bedőlt a cselnek és elhagyta a biztos menedéket, de csak azért, hogy két méterrel arrébb egy másik sűrűbe bújjon. Ragadozónk megint pihent egy keveset a diófán azután ahogy jött, úgy ment. A verebek szívrohamot kapott társaikat ápolták és nagyon csendben voltak.
Tamara a svájci bicskámmal fűrészelt ideiglenes lakást Szaffi cicánknak, az új nyomtatónk dobozából.
Az első nyomtatványok témáját Tamara választotta ki és a késztermékeket rögtön a lakás díszítésére használta fel.
Zita az esti fogmosással bíbelődött, én pedig kiszaladtam az esőbe húzogatni a kút rúdját, hogy a lelevegősödött szivattyú, legalább egy kis vizet juttasson a fürdőszobába.
Holnap tehát kút javítás lesz a fő program, a jelenleg leesett rengeteg nedves permet, nekem remek terepet teremt ehhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése