Rúzsa! Nem Rózsa.

Vásárba készültem, már szombat este. Programigazgatónkkal egyeztettük a másnapi tervet. Az egyeztetés jól sikerült. Hajnalban visszaállítottam az összes órát a lakásban, a teraszon és az autóban. Zita futni készült, így Tamarát elvittem magammal a rúzsai vásárba. Nem volt túl jó idő, persze lehetett volna rosszabb is. A meleg autóból kiszállva a lány rögtön fázni kezdett. Gondoltam veszek neki gyorsan valami meleg kabátot, olcsón. Csak egyet próbáltunk fel és az esztétika legyőzte a vacogást. Inkább fázott semmint olyat magára öltsön, mely ízlésével ellentétes. Ezek után kettő sort sikerült úgy-ahogy végignéznünk, három újabb darabbal szaporítva az egyébként is nálunk lévő játékfigurák számát. Végül türelmem utolsó morzsáit is lesöpörte azzal, ahogy aprólékosan átnézte a felnőtt blúzokat, a banános dobozokban rejtőző játékhalmokat, valamint a harisnyanadrágok széles választékát. Feladtam, győzött. Még megnéztük a lovakat, a birkákat, a disznókat és a marhákat is. Marha jól éreztem magam. Kürtőskalács vásárlás után pedig hazafelé vettük az irányt. Magamnak csak a lovaknál álldogáló cigányasszonytól sikerült vennem egy páratartalom mérőt. Száz forintért.