Pannonnet

December 12-ét írtunk ezen a napon. Besétáltam a Pannon kirendeltségére, hogy megvegyek egy modemet, mellyel könnyen és gyorsan lehet internetezni. Feltéve, ha van 3G-s térerő az adott helyen, ahol használnám. A szerződés gyorsan elkészült, az aláírás még gyorsabban, Az ügyintéző fiatalemberről csak jót tudok mondani, sőt nem értem hogy tud létezni két olyan kolléganő mellett, akik korábban ott jártamkor nagyon rossz benyomást tettek rám. A munkájukat megfelelően végezték, de míg Csabánál embernek is éreztem magam, náluk csak egy ügyfél voltam, vagy inkább egy ügyfélszám. A modemet a szerződés szerint harminc napig használhattam 500MB forgalom, 2000 forintért és ha nem válik be valamely oknál fogva akkor visszavihetem, bontjuk a szerződést és mindenki megy a maga útján tovább. Viszont ha beválik akkor szerződést módosítunk és két év hűség, korlátlan letöltés, valamint 6000 forint havidíj is lesz. Tehát egy hónap múlva mindenképp találkozunk-búcsúztunk el egymástól. Szüleimnek szántam a modemet, szerettem volna bevezetni Őket abba a virtuális világba ahol az információért nem kell elbiciklizni vagy buszozni a városba, postára. Sajnos, nem volt megfelelő térerő egyik szobában sem. Így szélessáv nem vagy csak nagyon ritkán működött. Gondoltam, használjuk ki az egy hónapot, internetezzenek az idősek kis sebességgel legalább nem kattintgatnak összevissza, lesz idejük átgondolni a következő lépést. Anyám két kézzel fogta az egeret, hogy a megfelelő helyre vezesse a kurzort, viszont kattintáskor már elmozdította, ebből sok kudarcélménye származott. Sőt még arra is képes volt, hogy egyik kezével az egeret rögzítette és a másikkal az alátétet mozgatva navigált a megfelelő helyre. Király. Közben elteltek az ünnepek és én is zökkentem egy nagyot a megszokott kerékvágásnál. Közeledett január 12-e. Természetesen ezt is az utolsó pillanatra hagytam, mint mindig mindent. Hétfő, Pannon kirendeltség, Csaba, szerződésbontás, készülék visszavétel, papírmunka, minden rendben. Egészen addig míg az 500MB-hoz nem értünk, no itt történt a baj. A gép kihozta, hogy fizetnem kell 70.000.- forintot. Nevettem egyet. Mondom kizárt, hogy ennyire túlléptük volna a keretet, nem is működött nagy sebességgel a modem. Csaba tanácstalankodott, elment segítségért a mufurc kolleganőjéhez. Kiszámoltam 6ft/MB túllépés közel 12GB letöltést feltételez, ez kizárt. Közben kiderítették az összeg valódi feladatát. Kötbér. Ugyanis túlléptem a harminc nap kipróbálási időt, december 31 napos volt, ezért már január 11-én vissza kellett volna vigyem a készüléket, viszont az vasárnap volt, akkor 10-én. No, most mi lesz. A program szerint ki kell fizetni a helyszínen és ha nem jogos, akkor majd később jóváírják a telefonszámlámon. Veszett fejsze nyele. Nálam csak 40.000.- forint volt, a kártyámat pedig letagadtam, hogy nálam van, közben zártak is volna már, így fizetés nélkül távoztam és annyiban maradtunk, hogy írjak emailt az ügyfélszolgálatnak, részletesen vázolva a körülményeket és kérjem a kötbér eltörlését. Kössz. Jó kis gyomoridegem lett. Alternatívaként felmerült, hogy a szerződést módosítva, lesz egy gyors pannonos netem két évig, havi hatért. Igaz az 144.000.- forint, de legalább kapok valamit a pénzemért. Mert a kötbér nagyon értelmetlen kiadás. Otthon levélírás. Másnap visszaigazolás. Másfél hét izgalom, minden levélbeolvasáskor.

Végül felhívott egy hölgy a Pannon Egyedi Igénykezelési Csoporttól. Igen jó erőben volt, akkora követ gördített le a szívemről, közölte elbírálták a kérelmem és jóváírják a kötbért, vagyis nem kell befizetnem a 70 ezret. Happy end.

Csakkép

Tavalyi hó

A tavalyi hó még itt van az udvarban, de sportolásra alkalmatlan. Favágásra kitűnő. Vágtam is egy nagy biztonságos tányért. Egy oszlopra rögzítettem, hogy ne kelljen mosogatni. Bele napraforgó a menü. A cinegéknek nem kell törni magukat, könnyen hozzáférnek törni a magokat. Nyulaink az egész kertet birtokba vették és a feltörekvő süldő nemzedék tagjai a kerítés résein elindultak egy szebb jobb világ felé, barátokat, majd társakat keresni. Az itt maradottakat rengeteg káposztával láttam el. Valamint száraz kenyér is jár a borostyánlevelek és az almafakéreg mellé. Újabb nyolc kisnyúl jelent meg az udvaron, persze nem sokáig maradtak, élve. Huncut macskánk jóvoltából. Egyik este már az ágyban olvasgattunk Zitával. Mikor is furcsa cincogó hangot hallottunk a konyhából. Nofene, talán a macskák egeret fogtak a lakásban. Csiki cicát egér nélkül találtuk, Huncut viszont házon kívül volt. Kinéztünk hát az ajtón. Nem kis meglepetésünkre a mi kis kedves sziámi kandúrkánkat találtuk a lábtörlőn. Szájában egy kétöklömnyi nyúlfi torka. Kezemmel gyorsan meggyőztem igazamról a macskát. A nyúlon már nem tudtunk segíteni, még tátogott tétován, meg rúgott is párat, azután többé nem mozdult. Ez az eset még kétszer végződött ugyanígy a lábtörlőn. A mocskot, (macskát) mindannyiszor büntettem és vagy a nyúl fogyott el, vagy a siamese tért jobb belátásra. Karácsony előtt megtörtént az amitől mindig is féltem, de nem eléggé. Egy reggel lusta voltam kipakolni otthon a szerszámokat az autóból, pedig nem kellettek aznap. Elindultam a szokásos élelemszerző körutamra és hazafelé megálltam a hozzánk közel épült új Tesco áruháznál. Sört és rozskenyeret venni. Kicsit tovább időztem benn ajándéknak való válogatás miatt. Kb. 20 perc. A parkoló felé tartva már rossz előérzetem volt. Sajnos feltörték az autóm, illetve kinyitották és vissza is zárták. Szerencsére nem fosztottak ki teljesen, négy szerszámos táskát vittek el a nyolcból. Valamint meghagyták a fényképezőgépem, egy pár új cipőt, a digitális hőmérőmet, a frissen beszerzett Pannonos internetmodemet SIM kártyástól, a messzelátómat, a forgalmimat, stb. Nem sok mit tudtam tenni, ezüstszombat volt, rendőrséggel nem akartam bajlódni. Mentem a környéken pár kört hátha meglátok valakiket sétálgatni a zsákmánnyal, de eredménytelenül. Feltételeztem, hogy ketten lehettek és gyalogosan, mert csak négy táska tűnt el. A helyi hirdető újságban feladtam egy hirdetést az egyik táska tartalmára vonatkozóan, hogy megvásárolnám. Ugyanis egy olyan speciális műszer volt benne, amit Magyarországon talán egy-két száz ember ismer, hogy mirevaló. Most riasztó berendezés beszerelésén gondolkodom.

A múlt folytatódik.

Egy új év

Minek új év, mikor a régi is jó még. Ráadásul el vagyok maradva egy csomó dologgal, amit még szerettem volna befejezni. Persze most már mindegy, jöjjön egy új év. Ha annyira akarjátok. Véletlenül becézgettem a Luca-búzát, valamelyik nap. Tamara nem értette, Zita meg majd lefordult a székről úgy nevetett. (Luci-buzi). Jó éjt! Uomo uovo. Férfitojás.

A múlt folytatódik.