2009. január 5., hétfő

Tavalyi hó

A tavalyi hó még itt van az udvarban, de sportolásra alkalmatlan. Favágásra kitűnő. Vágtam is egy nagy biztonságos tányért. Egy oszlopra rögzítettem, hogy ne kelljen mosogatni. Bele napraforgó a menü. A cinegéknek nem kell törni magukat, könnyen hozzáférnek törni a magokat. Nyulaink az egész kertet birtokba vették és a feltörekvő süldő nemzedék tagjai a kerítés résein elindultak egy szebb jobb világ felé, barátokat, majd társakat keresni. Az itt maradottakat rengeteg káposztával láttam el. Valamint száraz kenyér is jár a borostyánlevelek és az almafakéreg mellé. Újabb nyolc kisnyúl jelent meg az udvaron, persze nem sokáig maradtak, élve. Huncut macskánk jóvoltából. Egyik este már az ágyban olvasgattunk Zitával. Mikor is furcsa cincogó hangot hallottunk a konyhából. Nofene, talán a macskák egeret fogtak a lakásban. Csiki cicát egér nélkül találtuk, Huncut viszont házon kívül volt. Kinéztünk hát az ajtón. Nem kis meglepetésünkre a mi kis kedves sziámi kandúrkánkat találtuk a lábtörlőn. Szájában egy kétöklömnyi nyúlfi torka. Kezemmel gyorsan meggyőztem igazamról a macskát. A nyúlon már nem tudtunk segíteni, még tátogott tétován, meg rúgott is párat, azután többé nem mozdult. Ez az eset még kétszer végződött ugyanígy a lábtörlőn. A mocskot, (macskát) mindannyiszor büntettem és vagy a nyúl fogyott el, vagy a siamese tért jobb belátásra. Karácsony előtt megtörtént az amitől mindig is féltem, de nem eléggé. Egy reggel lusta voltam kipakolni otthon a szerszámokat az autóból, pedig nem kellettek aznap. Elindultam a szokásos élelemszerző körutamra és hazafelé megálltam a hozzánk közel épült új Tesco áruháznál. Sört és rozskenyeret venni. Kicsit tovább időztem benn ajándéknak való válogatás miatt. Kb. 20 perc. A parkoló felé tartva már rossz előérzetem volt. Sajnos feltörték az autóm, illetve kinyitották és vissza is zárták. Szerencsére nem fosztottak ki teljesen, négy szerszámos táskát vittek el a nyolcból. Valamint meghagyták a fényképezőgépem, egy pár új cipőt, a digitális hőmérőmet, a frissen beszerzett Pannonos internetmodemet SIM kártyástól, a messzelátómat, a forgalmimat, stb. Nem sok mit tudtam tenni, ezüstszombat volt, rendőrséggel nem akartam bajlódni. Mentem a környéken pár kört hátha meglátok valakiket sétálgatni a zsákmánnyal, de eredménytelenül. Feltételeztem, hogy ketten lehettek és gyalogosan, mert csak négy táska tűnt el. A helyi hirdető újságban feladtam egy hirdetést az egyik táska tartalmára vonatkozóan, hogy megvásárolnám. Ugyanis egy olyan speciális műszer volt benne, amit Magyarországon talán egy-két száz ember ismer, hogy mirevaló. Most riasztó berendezés beszerelésén gondolkodom.
A múlt folytatódik.

1 megjegyzés:

jacint70 írta...

Hangulatos történet, az eleje nagyon kedves, a végére hősünk pórul jár... Örök igazság, hogy az óvatosságnak egy pillanatra sem szabad lankadnia...