Boldog új évet!

Nem tudom mekkora dióhéj kellene ahhoz, hogy minden beleférjen ami az elmúlt bejegyzésem óta történt. Bár Zita, szinte mindent megírt részletesen, ami jelentősebb esemény volt, de csak az Ő szemszögéből. Voltunk Békéscsabán a The Void zenekarral, jó arcok, érdekes zenével. Disznóvágásba is belekeveredtünk, sőt a disznóval is összeverekedtünk, szerencsére túlerőben voltunk, így hamar kolbásszá és hurkává változtattuk. A karácsony közeledtével egyre biztosabbá vált, hogy az előző évekből sem tanulva, megint az utolsó pillanatra marad az ajándékok beszerzése. Mint mindig most is sikerült. A kevesebb ráfordítható összeg, nem igényelt annyi gondolkodást sem, így gyorsan végeztünk a vásárlásokkal. Soha ilyen nyugodt karácsony előtti napokat. Taminak meghoztam Romániából az áhított tigrist, magamnak meg vettem a Vaterán egy pazar barométert, két Karácsony Benő kötetet meg Zitának. A kinti madaraknak több kiló pinty eleséget. Gondoltam fogok Taminak egy élő varjút, úgyis sokan járnak hozzánk reggelizni száraz kenyeret. Megnézegetjük, még én sem láttam közelről, azután útjára engedjük. Készítettem egy csapdát, de olyan gyorsak voltak, hogy csak egy próbálkozásom lehetett és azt is könnyedén, mondhatni nevetve hiúsították meg. Nem adtam fel, módosítottam az elsütő szerkezetet és vártam az újabb lehetőségre. Tanulékony állatok, felé sem mentek a csapdámnak. Másnap talán újabb egyedek érkezhettek, simán besétált az egyik a kelepcébe, nem csodálom szelídgesztenye sülve, dió és rozskenyér volt a csali. A szobából figyeltem lélegzet visszafojtva és a kellő pillanatban nagyot rántottam a zsinóron. Sajnos szerkezetem ismét csődöt mondott, befagyott az elsütő botocska. Újabb javítás, ám a varjak aznap már csak a mellette lévő etető környékéről szemezgettek gyanús pillantásokat vetve a tákolmányomra. No, majd holnap. Viszont a cinegéknek remek játszóteret készítettem félbe vágott diókból és bolti madárkalácsokból, még ki is világítottam, hogy este is használhassák. A két ünnep között délelőttönként fát fűrészeltem, persze géppel és gyújtóst is aprítottam, persze baltával.

Ma érdekes dolog történt velem délelőtt és még most is tart. Bedagadt az arcom alsó fele a bal oldalamon, olyan zsibbadt érzéssel, mint amilyen a fogorvos érzéstelenítő injekciója. Lefeküdtem egy órácskára, hátha elmúlik. Nem múlt el, sőt. Na, erre megborotválkoztam, zájzuhannyal alaposan megdolgoztam az ínyemet és egy fél óra múlva tünetmentes lettem.

Majd újabb félóra következett és most a felső ajkam kezdett el bedagadni, Zita nagy örömére.

Ez az állapot jelenleg is tart, úgy két órája. Nem tudom mitől lehet, minden esetre érdekes arcom lesz jövőre, ha így marad. Boldog új Évet!