A szombat esti lazítás után, vasárnap reggel fontos program a vásárlátogatás. Korán kell hozzá kelni és meg kell küzdeni az ágy hívogató melege, valamint kedvesem meztelen testének látványa által közösen előadott szirénének csábításával. Gyorsan becsukni a hálószoba harmonika ajtaját,
azután felhörpinteni egy bögre tejeskávét, internetet nem bekapcsolni, időjáráshoz illő ruházatot kiválasztani, ez nagyon fontos, kocsiba pattanni és hajts. Na, mostmár lehet ráérősen autózni. Félóra alatt odaérünk.
Kedves barátommal mentünk most vasárnap. Kutyás a beceneve és 16 éves korunk óta tartjuk a kapcsolatot. A vásár hangulata erősen a vidék jegyeit hordozza magán. Sültkolbász és lángos illata csalogatja korgó gyomrunkat, a büféknél fogynak a felesek. Malacok visítanak, parasztgazdák egymást üdvözlik és figyelmesen meghallgatják a boldoguláshoz szükséges legújabb trükköket furmányosabb társaiktól. Minden eladó és mindent vesznek is. Az én tervem távcső, mikroszkóp,
barométer, sárga petróleumlámpa, fejőgép, tejhűtő,
modellautók, könyvritkaságok. Barátom szobainast, 26"hajlítottvázas női kerékpárt és hangszereket keres. Sokan a Németországban kidobott holmikat árulják. Náluk olyan kishibás dolgokat vásárolhatunk, melyeket egy magamfajta ezermester örömmel és gyorsan helyre tud hozni.
Most például, útjavításoknál használatos kerek, sárga, akkumulátoros lámpát vettem egy ezresért, melyet otthon azonnal szétszedtem és a hiba megállapítása után megjavítottam. Most a házikónk teraszán esténként bekapcsolja magát, mert érzi a sötétet és mutatja az utat villogó sárga fénnyel, ha véletlen kisrepülőgéppel jönnék haza. Kutyás gyorsan talált egy pompás szobainast, szintén egy ezresbe került. Nem akarta cipelni ezért megkérte az eladót, ugyan őrizze már meg a vásár végéig, így szabadkézzel nézelődhettünk tovább. Nálam mindig a vásárolt tárgyak cipelése jelent nagy gondot, de Kutyi mint mindig, most is előrelátó volt és hozott hátizsákot, melyből életmentő jellegű Melba kockát vagy Túró Rudit varázsolt elő. Cserébe én jól megpakoltam zsákját a vásárolt lomokkal. Déltájt sültkolbász lelőhelykeresés közben kértem el tőle, hogy ne ő cipelje tovább, és kiderült, nem teher ez a zsák, hanem megváltó tartásjavító, azonnali enyhülést hozó, derékfájásra. Szóval ezért nem akarta egész délelőtt ideadni. Ezután én vittem tovább. Még sikerült kolbászt is találni, bár én feladtam egy gyroszos büfét látván és ettem egy pitást. Később mégis leltünk kolbászárust, aki még nem fogyott ki a készletből. Jól teliettük magunkat. Megkerestük a szobainast tároló asszonyságot, még megvolt. Hazaautóztunk. Ennyi. Röviden. Következő részben a Nyúlköztársaságról fogok írni.
azután felhörpinteni egy bögre tejeskávét, internetet nem bekapcsolni, időjáráshoz illő ruházatot kiválasztani, ez nagyon fontos, kocsiba pattanni és hajts. Na, mostmár lehet ráérősen autózni. Félóra alatt odaérünk. 
Kedves barátommal mentünk most vasárnap. Kutyás a beceneve és 16 éves korunk óta tartjuk a kapcsolatot. A vásár hangulata erősen a vidék jegyeit hordozza magán. Sültkolbász és lángos illata csalogatja korgó gyomrunkat, a büféknél fogynak a felesek. Malacok visítanak, parasztgazdák egymást üdvözlik és figyelmesen meghallgatják a boldoguláshoz szükséges legújabb trükköket furmányosabb társaiktól. Minden eladó és mindent vesznek is. Az én tervem távcső, mikroszkóp,
barométer, sárga petróleumlámpa, fejőgép, tejhűtő,
modellautók, könyvritkaságok. Barátom szobainast, 26"hajlítottvázas női kerékpárt és hangszereket keres. Sokan a Németországban kidobott holmikat árulják. Náluk olyan kishibás dolgokat vásárolhatunk, melyeket egy magamfajta ezermester örömmel és gyorsan helyre tud hozni. 
Most például, útjavításoknál használatos kerek, sárga, akkumulátoros lámpát vettem egy ezresért, melyet otthon azonnal szétszedtem és a hiba megállapítása után megjavítottam. Most a házikónk teraszán esténként bekapcsolja magát, mert érzi a sötétet és mutatja az utat villogó sárga fénnyel, ha véletlen kisrepülőgéppel jönnék haza. Kutyás gyorsan talált egy pompás szobainast, szintén egy ezresbe került. Nem akarta cipelni ezért megkérte az eladót, ugyan őrizze már meg a vásár végéig, így szabadkézzel nézelődhettünk tovább. Nálam mindig a vásárolt tárgyak cipelése jelent nagy gondot, de Kutyi mint mindig, most is előrelátó volt és hozott hátizsákot, melyből életmentő jellegű Melba kockát vagy Túró Rudit varázsolt elő. Cserébe én jól megpakoltam zsákját a vásárolt lomokkal. Déltájt sültkolbász lelőhelykeresés közben kértem el tőle, hogy ne ő cipelje tovább, és kiderült, nem teher ez a zsák, hanem megváltó tartásjavító, azonnali enyhülést hozó, derékfájásra. Szóval ezért nem akarta egész délelőtt ideadni. Ezután én vittem tovább. Még sikerült kolbászt is találni, bár én feladtam egy gyroszos büfét látván és ettem egy pitást. Később mégis leltünk kolbászárust, aki még nem fogyott ki a készletből. Jól teliettük magunkat. Megkerestük a szobainast tároló asszonyságot, még megvolt. Hazaautóztunk. Ennyi. Röviden. Következő részben a Nyúlköztársaságról fogok írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése