Április bolondja

Tudom, nem sok mindenkit érdekel, amiről néha írogatok itt. Szomorúak voltunk, jó néhány napig. Másfél hete itthagyott bennünket szeretett cicánk, Szaffi. Már későn került orvoshoz és a méreg 10% esélyt hagyott. Hirtelen történt mindez. Tamara olyan szívhez szólóan zokogott, hogy még az én kérges kemény szívem is kipréselt néhány, már sűrű pislogással sem leplezhető könnyet a szememből. Napokig más hangulatban voltunk. Végül én adtam fel a gyászévet leghamarabb és már három nap múlva a hirdetéseket böngésztem, másik cicát keresve. Vasárnap este már haza is hoztunk egy 8 hetes kandúrkát. Azóta hajnali negyed ötkor ébresztő, harapásokkal és sok ugrabugrával. Tami Huncutnak nevezte el. Nyúlköztársaságunk lakói az Elnöki Palota építésébe kezdtek. Gyorsan haladnak és valószínűleg családot szeretnének alapítani, mert kettőjüknek már bőven elég lenne a hely. A sárga Transporterem végre hazakerült, de még korántsem sincs vége a karosszéria munkáknak. Újabb és újabb lyukakat találok melyeket, muszáj kijavítani, nem mehet festőhöz ilyen állapotban. Ám időm a foltozgatásra igen kevés, lévén a fejőgépekkel sok gond. Most is van itthon vagy három sürgős javítanivaló. Pedig jó lenne már pihenni egy keveset, horgászengedélyem is van, bár felszerelésem még nincs. Jönnek a nekem való jó idők. Kertünk tele gyönyörű sárga virággal, fűnyírónk rossz, burjánzik a természet. Éljen a kerti hintaágy, benne Anti, egy jó könyv és egy korsó sör. Én leszek április bolondja és száz másikat csinálok.