Csak nem azt akarjátok mondani, hogy nem voltatok ma fürdőben? Mi voltunk. Méghozzá az algyői
Borbála Fürdőben. Azóta készültünk ide, mióta egy barátom a nyár elején, hétköznapi telefonhívásom ebben a fürdőben fogadta és a legjobb véleménnyel volt a helyről. A honlapját böngészve felfedeztük, hogy masszás is szerepel a szolgáltatások között.
Zitunak a gyengéje a jó alapos hát és nyakmasszírozás.
A nyárnak el kellett telnie ahhoz, hogy elvihessem Zitát és Tamarát Borbálába.
Se nyaralás, se strand, se semmi. Rosszabbul élünk, mint négy éve? Végre beérett egy régóta nevelgetett gyümölcs melyből kóstolót harapva, lehetővé vált Borbálát közelebbről is szemügyre venni. Több akadályt kellett leküzdenünk, hogy az algyői hölgy kegyeibe férkőzzünk, többek közt nekem úszónadrágot vásároltunk, pirosat. Amit sajnos nem láthattok, mert nem sikerült lencse elé kerülnöm mikor Zita fotózott. Fotózott? Valamint vettünk számomra
Bombát a jobban pörgés végett, mert hát eléggé szétszórt voltam a tegnapi csalódott éjszaka után.
Azonban minden jóra fordult, még a fürdő bejárata is. Gyorsan jegyet váltottunk és irány a víz. Még a piros úszógatyám sem volt a szemnek oly vonzó, mint nőim megjelenése.
Csinosak mint az erdő tündérei a napéjegyenlőség éjszakáján hullócsillagot figyelve. A víz, a rég nem érzett uszodai közeg barátságosan fogadott.
Nem voltak sokan körülöttünk, szinte családi uszodának tűnt a környezet.
A masszőrnő elfoglaltsága miatt kicsit később kezdhette Zita hátának megismerését, de addig is jól szórakoztunk. Nekem például, majdnem 200 métert sikerült úsznom, mire elfogyott az erőm.
(Tudjátok mit szeretek a TV-zésben? Azt, hogy bármit csinálok helyette, sokkal jobban töltöm el az időm. Ezért a TV előtt töltött óráim száma nulla.) Az egyik medence élményfürdőnek volt kinevezve, ezért hol itt tört fel egy nagyon erős vízsugár, hol ott kezdett fékezhetetlen buzogásba a korábban nyugodt medencezug.
Viszont a nedves csigalépcsőn, csak lassan lehet lejutni.
A fototechnika képes megmutatni az egyébként sötét mély alatt rejtőző
esztétikai formákat.
A hullámokból felbukkanó fókalányt hangosan kikacagta egy háttérben fürdőző pingvinfióka. Mindezt az a rozmár örökítette meg, aki eddig nem volt roz, de most már rozmár. Persze, ha látnánk őt, piros úszókájában, akkor könnyebben elhinnénk, hogy fajsúlya változott.
A hazaindulás időpontját közölve egy vizitündért a búskomorság szállt meg.
Zitának a tükör elé állva rögtön előtűnt iker mivoltja.
Az, hogy én a rozmár voltam, vagyok-e most nem derült ki, mert a villanó fény karcsúsít.
Egyébként, engem mindig lenéztek a lányok. Ez most sem volt másképp.
A múlt folytatódik. Középen a fiam Titi.
Zita máglyarakást készített késő délután. 
Tamara közreműködésével.
Anti kora esti szundikálásából ébredve, megevett belőle egy tányérral és Zita kérdésére- Milyen volt?-, e kép válaszolt
-Nagyon finom, az ízek nem tolakodnak, harmonizálnak egymással. A zsömle pedig olyan benne, mint a..a...a..a az angyalháj.
A múlt folytatódik.
Tamarát elvittem magammal a rúzsai vásárba. Nem volt túl jó idő, persze lehetett volna rosszabb is. A meleg autóból kiszállva a lány rögtön fázni kezdett. Gondoltam veszek neki gyorsan valami meleg kabátot, olcsón. Csak egyet próbáltunk fel és az esztétika legyőzte a vacogást. Inkább fázott semmint olyat magára öltsön, mely ízlésével ellentétes. Ezek után kettő sort sikerült úgy-ahogy végignéznünk,
három újabb darabbal szaporítva
az egyébként is nálunk lévő játékfigurák számát. Végül türelmem utolsó morzsáit is lesöpörte azzal, ahogy aprólékosan átnézte a felnőtt blúzokat, a banános dobozokban rejtőző 
játékhalmokat, valamint a harisnyanadrágok széles választékát. Feladtam, győzött. Még megnéztük a lovakat, a birkákat, a disznókat és a marhákat is. Marha jól éreztem magam. Kürtőskalács vásárlás után pedig hazafelé vettük az irányt. Magamnak csak a lovaknál álldogáló cigányasszonytól sikerült vennem egy páratartalom mérőt. 
Száz forintért.
A nyárnak el kellett telnie ahhoz, hogy elvihessem Zitát és Tamarát Borbálába.
Se nyaralás, se strand, se semmi. Rosszabbul élünk, mint négy éve? Végre beérett egy régóta nevelgetett gyümölcs melyből kóstolót harapva, lehetővé vált Borbálát közelebbről is szemügyre venni. Több akadályt kellett leküzdenünk, hogy az algyői hölgy kegyeibe férkőzzünk, többek közt nekem úszónadrágot vásároltunk, pirosat. Amit sajnos nem láthattok, mert nem sikerült lencse elé kerülnöm mikor Zita fotózott. Fotózott? Valamint vettünk számomra Bombát a jobban pörgés végett, mert hát eléggé szétszórt voltam a tegnapi csalódott éjszaka után. 
Azonban minden jóra fordult, még a fürdő bejárata is. Gyorsan jegyet váltottunk és irány a víz. Még a piros úszógatyám sem volt a szemnek oly vonzó, mint nőim megjelenése. 
Csinosak mint az erdő tündérei a napéjegyenlőség éjszakáján hullócsillagot figyelve. A víz, a rég nem érzett uszodai közeg barátságosan fogadott.
Nem voltak sokan körülöttünk, szinte családi uszodának tűnt a környezet.
A masszőrnő elfoglaltsága miatt kicsit később kezdhette Zita hátának megismerését, de addig is jól szórakoztunk. Nekem például, majdnem 200 métert sikerült úsznom, mire elfogyott az erőm.
(Tudjátok mit szeretek a TV-zésben? Azt, hogy bármit csinálok helyette, sokkal jobban töltöm el az időm. Ezért a TV előtt töltött óráim száma nulla.) Az egyik medence élményfürdőnek volt kinevezve, ezért hol itt tört fel egy nagyon erős vízsugár, hol ott kezdett fékezhetetlen buzogásba a korábban nyugodt medencezug. 
Viszont a nedves csigalépcsőn, csak lassan lehet lejutni.
A fototechnika képes megmutatni az egyébként sötét mély alatt rejtőző 
esztétikai formákat.
A hullámokból felbukkanó fókalányt hangosan kikacagta egy háttérben fürdőző pingvinfióka. Mindezt az a rozmár örökítette meg, aki eddig nem volt roz, de most már rozmár. Persze, ha látnánk őt, piros úszókájában, akkor könnyebben elhinnénk, hogy fajsúlya változott.
A hazaindulás időpontját közölve egy vizitündért a búskomorság szállt meg. 
Zitának a tükör elé állva rögtön előtűnt iker mivoltja.
Az, hogy én a rozmár voltam, vagyok-e most nem derült ki, mert a villanó fény karcsúsít. 
Egyébként, engem mindig lenéztek a lányok. Ez most sem volt másképp.
A múlt folytatódik. Középen a fiam Titi.
Kazán és belseje, alulról felfele. 
Kicsit kormos, kicsit szurkos a hatásfok alacsony, mint a hőfok. 
A kémény áll még, de a könyök már csak mállik.
Öntapadó segít rajta, újat veszünk hétfőn, addig bírja. 
A kéményen át nem láttam, de két vödör korom kijött belőle alul látatlan.
A kazán duruzsol, mintha misem történt volna. Kedvesem alszik, pedig vártam vágyam csillapítsa.
Kicsit csavartam a dolgon és a Nap máris másnak látszik. 
Végigsétáltam a Tisza partján a betonos részen, ahová nem gyalog érkeztem.
A sirályokat messzelátóval figyeltem, a horgászokat meg a szemem sarkából.
A múlt folytatódik.
Huncut már együtt alszik délelőttönként Csikivel. 
Viszont a farakásra játszani, még csak Huncut mehet ki.
Nyulainknak téli szállást építettem kukoricaszárból, melyet a szomszéd méhésztől kaptunk. Tamara is szívesen birtokolná, de nyulaké az elsőbbség.
Autóm megjavítottam így, már lehet kocsikázni, nem forr a víz.
Kislány sziámi cicánk Kicsi, sajnos nincs többé. Kimerészkedett a kerítésen kívülre egy este és Zita másfél óráig kereste, hívogatta, hiába. Végül a kapu előtt az úton találta élettelenül. Autó ütötte el. Nagyon megsiratták a lányok. Azért nekem sem volt könnyű behoznom, eltemetnem. Muszáj volt betöltenünk a keletkezett űrt. Újabb cica került a házba. Három hónapos kislány, Csiki. Kandúrom Huncut sokáig szomorkodott és sokára lesz olyan a kapcsolatuk Csikivel, mint Kicsivel volt.
Tíz évvel ezelőtt minden más volt. Mi is. 
Íme egy kis ízelítő.
Holnap több időm lesz, írok.
