Mórahalmi vásár kirakodó

Tisztelt érdeklődők! 2009. április 19-én, Mórahalom városában kirakodóvásárt tartanak. Jöjjenek el bátran, nézelődjenek, alkudjanak és vásároljanak! Aki otthon marad, az vagy dolgozik, vagy unatkozik. A vásár kaland. Vegyék elő féltve őrzött dugipénzüket és költsék magukra! Vegyék meg azt amire gyermekkorukban vágytak! Most elérhető áron kínálják, legyenek újra gyerekek! Vegyenek olyan vackokat melyekre semmi szükségük, alkudjanak jól és potom pénzért vásárolhatnak! Én is ezt tettem a múlt szombaton Szegeden, a dorozsmai kirakodóvásáron. Vettem óriási nagyítóüvegeket. Gyermekkoromban egy pajtásom valahonnan szerzett egy ilyen óriásnagyítót. Mindent fel tudott vele gyújtani. Ő volt a vezér, az irigyelt. Azóta sem láttam akkora nagyítót, mint az övé volt. Amiket most vettem azok is kisebbek. Freud talán meg tudná magyarázni. Van egy öreg sztereó-mikroszkópom. Tamarának mutattam volna a múltkoriban, hogyan működik, de nem volt hozzá tárgylemezem. Tudják, üvegből vágott kis téglalapocskák, amire a vizsgálandó tárgyat helyezzük. Egy vekkeróra üvegével pótoltam, de nem volt az igazi. A vásárban szombaton tárgylemezeket is kaptam, vagy ötven darabot, ötszáz forintért. Még nem számoltam meg, de Zitám, már elmosta őket. Zita, igazi nő. Büszke vagyok rá. Megfogtam vele az Isten lábát. Most erősen kapaszkodom. Isten lábába. Szerencsére nem rázza. Alkudjanak jól és álmodjanak szépeket!

Tavaszi örvendés

Hosszú kemény telet vészeltünk át, sok fát vágtam, mégsem volt igazán meleg nálunk.

Túl vagyok egy érzelmi válságon is melyet a külvilág, csak szakáll formájában érzékelhetett.

Pontosan egy hónapig tartott és fizikailag is nagyon megviselt. Sokat tanultam belőle.

Nincs összefüggésben az előző bekezdéssel a további mondandóm.

Noémi lányom babát vár. Az unokámat hordozza a szíve alatt. Furcsa leírni, nagyapa leszek. Pedig még gyerek vagyok.

Olyan szintű a tanácstalanságom a nagyapa szerepet illetően, hogy a nehezen összehozott apa szerepem is inog.

Arról meg, hogy milyen vagyok társnak, talán meséljen Zita.

A házunkat végképp kinőttük, itt az ideje a bővítésnek. Nagyon gondos tervezést igényel, hogy jól érezzük majd magunkat benne mindannyian, különös tekintettel Zita, még máshol lakó zongorájára. Nem tudom mennyibe fog kerülni, majd ha kész lesz, megírom. Bár, ahogy az én dolgaim alakulnak. Szinte semmit nem fejezek be. Félbehagyott feladatok barikádjai mögül török elő időnként és vívok elkeseredett harcot azokkal a tulajdonságaimmal, melyek szünet nélkül hordják a torlasz anyagát. Tudom sosem lesz vége. Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Én sem bírok a farkammal.

Itt ez a Nyúlköztársaság is, egyszerűen nem tudom melyik irányba tereljem nyulainkat. A szaporulat nagy és tudjuk- Kis nyúl, kis gond, sok kis nyúl, nagy gond. Most bővítettük egy új állammal a köztársaság területét és a süldőket áttelepítettük.

Ugyanis a köztársasági elnök felnőttnek nyilvánította siheder fiait és felszólította őket, menjenek szerencsét próbálni.

Elgondolása komolyságát naponta többször is kifejezi, hosszú kergetésekkel, melyeket harapásokkal is fűszerez.

Most az a terv, hogy ha a fiatalok elérik a két kilós súlyt, akkor megesszük őket, sülve vagy főve.

Tamarát felvették a Waldorf iskolába, remélem szép gyermekkora lesz. Stressz és teljesítményhajhászástól mentes iskolaéveket szeretnénk neki, egy olyan iskolában, ahol a gyerek az első és nem a kerettanterv. Már a beiratkozáson is túl vagyunk és nagyon jó volt, hogy az igazgató egy teljes órát szánt ránk és közvetlenül, tegeződve megbeszélhettük vele a bennünk felmerült kérdéseket.