Túl vagyok egy érzelmi válságon is melyet a külvilág, csak szakáll formájában érzékelhetett.
Pontosan egy hónapig tartott és fizikailag is nagyon megviselt. Sokat tanultam belőle.
Nincs összefüggésben az előző bekezdéssel a további mondandóm.
Noémi lányom babát vár. Az unokámat hordozza a szíve alatt. Furcsa leírni, nagyapa leszek. Pedig még gyerek vagyok.
Olyan szintű a tanácstalanságom a nagyapa szerepet illetően, hogy a nehezen összehozott apa szerepem is inog.
Arról meg, hogy milyen vagyok társnak, talán meséljen Zita.
A házunkat végképp kinőttük, itt az ideje a bővítésnek. Nagyon gondos tervezést igényel, hogy jól érezzük majd magunkat benne mindannyian, különös tekintettel Zita, még máshol lakó zongorájára. Nem tudom mennyibe fog kerülni, majd ha kész lesz, megírom. Bár, ahogy az én dolgaim alakulnak. Szinte semmit nem fejezek be. Félbehagyott feladatok barikádjai mögül török elő időnként és vívok elkeseredett harcot azokkal a tulajdonságaimmal, melyek szünet nélkül hordják a torlasz anyagát. Tudom sosem lesz vége. Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Én sem bírok a farkammal.
Itt ez a Nyúlköztársaság is, egyszerűen nem tudom melyik irányba tereljem nyulainkat. A szaporulat nagy és tudjuk- Kis nyúl, kis gond, sok kis nyúl, nagy gond. Most bővítettük egy új állammal a köztársaság területét és a süldőket áttelepítettük.
Ugyanis a köztársasági elnök felnőttnek nyilvánította siheder fiait és felszólította őket, menjenek szerencsét próbálni.
Elgondolása komolyságát naponta többször is kifejezi, hosszú kergetésekkel, melyeket harapásokkal is fűszerez.
Most az a terv, hogy ha a fiatalok elérik a két kilós súlyt, akkor megesszük őket, sülve vagy főve.
Tamarát felvették a Waldorf iskolába, remélem szép gyermekkora lesz. Stressz és teljesítményhajhászástól mentes iskolaéveket szeretnénk neki, egy olyan iskolában, ahol a gyerek az első és nem a kerettanterv. Már a beiratkozáson is túl vagyunk és nagyon jó volt, hogy az igazgató egy teljes órát szánt ránk és közvetlenül, tegeződve megbeszélhettük vele a bennünk felmerült kérdéseket.
5 megjegyzés:
Hát mesélek én eleget, néha még sokat is, összevissza is, feleslegesen is, de bármit is mondok, nem változtat azon, hogy én a társad akarok lenni, az életed szerves része. Mindenben!
Ha tökéletes lennél, nagyon rosszul érezném magam melletted, mert mit kezdenék a hibáimmal? Neked is kezdened kell velük valamit. Kezdjük ott – vagy inkább folytassuk -, hogy szeressük egymást!
"Félbehagyott feladatok barikádjai mögül török elő időnként és vívok elkeseredett harcot azokkal a tulajdonságaimmal, melyek szünet nélkül hordják a torlasz anyagát."
Ez klassz... De én is így vagyok... Ha véletlenül valamit megcsinálok, akkor az csak arra jó, hogy büszkén végignézzek a "felírt teendők" hosszú listáján...
Ja, és gratula!
Jaj, csak most olvasom, hogy nagypapa leszel! Gratulálok!!! :)
Köszönöm Viki és Jácint!
Előznek a generációk. Gyorsul a világ. Olvasni még igen, írni már nincs időm.
Megjegyzés küldése