Miért?

Azért írattuk lányunkat Tamarát, Waldorf iskolába, mert távol szerettünk volna maradni az embertelen, teljesítmény-kényszeres, lexikális tudást támogató, állami oktatási rendszertől. Olyan gyermekkort szeretnénk neki, melyben Ő is jól érzi magát. Olyan iskolát kerestünk, mely figyel a gyermekre és annak életkori sajátosságaira, valamint arra, hogy ne legyen éles váltás az óvodai és az iskolai élet között. Végighallgattuk az iskola által szervezett Waldorf Hetek programsorozatot, idén februárban és úgy éreztük jó helyen járunk. Emberközeli intézmény, alapítványi formában üzemel, szinte nagy családként. Már az első előadás is meghökkentő volt számunkra a közös énekkel, a mécsessel a terem közepén, melyet körül ültünk. Az első,-második,-harmadik osztály foglalkozásainak kipróbálása élőben, a tankönyvmentes, csak egy füzetre támaszkodó írásbeliség az iskolai munkában, melybe szintén belekóstolhattunk ott rögtön. Nincs ceruza és toll, de van méhviasz kréta és epochafüzet. Lelkes és lelkiismeretes tanítókkal találkoztunk, akik szinte összeforrtak a rájuk bízott gyerekekkel és elsőtől kilencedikig viszik osztályukat és igazi örömmel, hozzáértéssel beszéltek a rájuk bízott tökmagokról. Bennünket meggyőztek, ebben az iskolában valóban a gyermek az első, mindenekelőtt. Részt vettünk a nyári munkákban, melyet az iskola szervezett, de szinte száz százalékig szülők végeztek el. Bontottunk falat, hordtunk törmeléket, beszereztük az anyagokat, festettünk, takarítottunk, pakoltunk ki s be. Elkészítettük leendő első osztályosaink tantermét, melyben évszak asztal, kinyitható szárnyas tábla, teafőző és meditálósarok is van. Minden gyereknek van párnája és bögréje, melyeket szülői segítséggel a nyáron készítettek az iskolában. Névre szóló a bögre amit agyagból formáztak és karcolt motívumokkal díszítettek és egyediek a párnák amik gyapjúból nemezeléssel készültek és az anyukák otthon kedvük szerint kihímeztek. Az iskola szülői hozzájárulások segítségével működik, melyet az iskolával kötött egyedi szerződések alapján, havonta teljesítenek a családok. Nem megterhelő az összeg, esetünkben ez 20 ezer forint alatt van. Persze e mellett, még más segítséget is adunk az iskolának. Zita egy héten egyszer a tantermet takarítja, én pedig a felmerülő szállítási feladatokat oldom meg. Mindketten imádjuk a gyereket iskolába vinni reggel, szinte versengünk a lehetőségért. Sokáig nem tudtam, miért. Most már, tudom. A lassítás miatt. Az iskola megkérte a szülőket, hogy időben induljanak el otthonról reggel és ne parkoljanak a bejárat elé, hanem álljanak egy sarokkal arrébb és sétáljanak el az iskoláig csimotájukkal. Hogy legyen ideje a gyermeknek átállni a reggeli rohanásból a tantermi nyugodt körülményekre. Legyen egy átmenet, egy rövid ráérős séta a búcsúig. Remekül működik, nagyon jó érzés nekem is. Az iskola előtt, pedig nincsenek kapkodó, rohanó, autóval tülekedő ideges szülők. No, a többit legközelebb.