-10

-10 fok van. Ilyenkor a farkasordítás is messzebbre hallatszik.. Csípős, száraz hideg. Az autómba elektromos melegítőt szereltem, úgyhogy kétségem sincs, beindul majd.

Ez az első munkanap az új évben. Ismeretlen, rejtélyes új nap. Úgy tervezzük , egyszerre indulunk. Zita viszi Tamit iskolába, onnan pedig dolgozni megy. Én elkísérem őket, mert szeretek iskolába járni munka előtt. Sokszor mentünk így együtt tavaly. A hideg az bizony komisz, ott tesz keresztbe, ahol tud. Zitának nem sikerül kinyitnia az ajtókat. Segítek. Kifeszegetem szinte mindet. Megmutatom, hogy kell elhelyezni a hősugárzót, úgy, hogy kapjon levegőt a ventillátora és ne kapcsoljon ki unos-untalan. A fizikára hivatkozom, de Nőm bennem keresi a hibát. Találhat, van bőven, de most erre nincs idő. Szenet készítek be a kazánházba, ami valójában fülke. Feltöltöm a madáretetőt, jóféle vörösköles-napraforgó keverékkel. A héjának is ízleni fog az ezenhízott veréb. A nyulaknak szórok egy kis zabot.

Itt az ideje az indulásnak. Pár perc múlva 8 óra. Az iskola 5 km ide és annyi perc is. Az autóm beindult, de a gázpedál befagyott és az első fröccs után úgy maradt. A motor vadul felbőgött, olyaténképpen, mint az istállóba kötött bika, mikor idegent lát. Épp csak nem kapált a jobb első kerekével. Azonnal leállítottam. Nofene. Egy ideig szaladgáltam előre hátra. Pedál benyom, motornál visszahúz, elöl be-hátul vissza. Hát nem jó játék? Hát nem.

Zitát kérem, segítsen, maradjon hátul, én nyomom elöl. 2 perc huzavona után tűrhetőnek ítélem és indítok. Jó. Kicsit még szorul.

Hallom Opel indulna, de egyre lassabban nyekereg.

Momunyi – momunyi – mo – mu – nyi – mo - mu - nyi. Lemerült az akksi.

No, jön a sok ütközési felületet hozó, vontatással egybekötött indítási kísérlet.

Zitám előre retteg, nem tudja pontosan, mit is kell ilyenkor tennie.

Betolatok alapjáraton az udvarba, összekötjük az autókat. Kettesben, szintén alapjáraton húzom Zita-Opelt, a főúton vagy 100 métert. Semmi. Cserélünk.

Mondom:- Ne nyomj gázt, alapjáraton indulj!

Beszállunk. Transporter kapál a jobb elsővel. Majdnem én is. Óriási rántással nekilódulunk. Opel prüszköl, durrog, levegőért kapkod. Úgy 500 méter után beindul. Megint cserélünk, közben Zita kerüli a tekintetem. Én megyek elöl. Látom, felkapcsolja a lámpákat. Lemerült akksinál, nem egy jó gondolat. Közben eszembe jut, a teraszon hagytam a műhelykötényem, ja és a kapu is nyitva maradt. 2 km-t tettünk meg, én visszafordulok. A gázpedál már felengedett. Bezárom a kaput és az iskolához hajtok. Már nincs ott az Opel. Megyek a munkahelyére, útközben felhívom várjon meg kinn. Megvár. A feszültségünk csókokban oldódik fel. Örömünkben a közeli kisboltban, kakaós kiflit vásárolunk, Taminak.

A délelőtt telefonálgatással és egy kis műszerész munkával telik el.

3-kor indulok begyújtani, kicsit langyosodjon a padló, mire hazaérnek. 2 percnyire a kaputól rezeg a mobil.

Zita:- Nem indul az autó. Vissza. Kötél. Helycsere. Köhögve-röhögve elindul nagy nehezen. Újabb csere, néhány csók, tekintettel.

Nyomulok haza tüzet csiholni a jeges kazánba. A lakásban 19 fok meleg. Egy kicsit hideg. Mire megérkeznek 19,3 ºC. Tömöm a kazánba a fát, a szenet veszettül. A padlófűtés lomha, mint vasárnapi ebéd után a Mikulás.

A mentő ötletem, támad. Vacsorát készítek. Két legyet egy csapásra. Meleg lesz és jól lakunk. Szalonnába göngyölt sajtos virsli, jól átsütve. 21ºC. Kevés.

Zita imádja a sült paprikát és a meleget. Bár nem kért, de nekiláttam.

Mire a paprikadarabok megsültek… 23ºC. Innen már a padló is tudta folytatni.

Vacsora után, olyan kellemesen telt az idő, hogy remélem nem kell folytatnom, miért lett oly melegünk!