Az ideges pecás

A mai nap, csak annyiban volt érdekesebb a többitől, hogy írásra késztetett.

A délelőtt a szokásos laza, vállalkozó stílusban telt. A délután egy kis szállítási feladatom volt, könnyedén teljesítettem. Láttam, marad időm az új hobbimra. Horgászni megyek. A helyszín: Medencés kikötő Szegeden. Ide szól az engedélyem. Hazaértem, bepakoltam a horgászfelszerelésem, gondolkodtam elvigyem-e magammal a napernyőt, mely eső ellen is kiváló. Végül a lustábbik énem bizonyult gyorsabbnak. Zitámat még hazavártam, pár szót váltottunk. Végignéztem ahogy levetkőzik, megcsodáltam és bizony meg is simogattam. Ám többre nem volt időm, hívott a víz. Elgurultam a partra, nincs messze, talán három kilométer. Bár ezen a nyáron sokat esett az eső, reméltem, ma már nem fog. Hiába bizakodtam, eleredt, pedig már a botot is összeszereltem. Behúzódtam az autómba és vártam, hátha eláll. Belekezdtem a csalianyag keverésbe és elengedtem azokat a legyeket is amelyek a legutóbbi csontiadagból maradtak. Az eső nem szűnt. Haza siettem az ernyőért, a horgászatra maradt időm egyre fogyott. Mire visszaértem elállt szándékától a felleg felettem. Végre horgászni kezdtem. Két kis halacska már a hálómba került, mikor megérkezett egy parti ismerős. Több mint félórám rabolt el, pedig a magány nagy szerepet játszik a pecámban. Persze akkor ment el, mikor megjöttek a szúnyogok. Nálam mindig két riasztó spray van. Sajnos most valahogy egy sem. Nos innen már egyenes út vezetett az őrülethez, egyre idegesebb lettem, de nem akartam feladni, mert egyre ritkábban van lehetőségem a magányra. Végül győztek a szúnyogok. Száz számra csíptek meg és semmi örömöm nem volt az egyedüllétben. Már azon gondolkodtam, megbüntet az önkormányzat szúnyogetetésért. Elmélkedésem egy száguldó permetezőrepülő robaja szakította félbe. Tajtékozva indultam haza. Otthon, egy kiszökött nyúl befogásával próbáltam a szúnyogok által megviselt önbizalmam helyrebillenteni. A leereszkedő sötétségben egyre vadabb dühvel üldöztem a rafinált tapsit……..Vajon mikor írom meg a többit?